Mindent lehet
Akácillatot hord az esti szellő,
Felhők simulnak kéjesen, tekergőn,
Táncot jár a friss fuvallat a bokorerdőn.
A föld szaga kesernyésen átjár
Minden fűszálat, levelet, s a fáknál
Egy fácánkakas udvarol hevesen párjánál.
Az est lassan beteríti a rétet,
Amíg teheted gyűjtsd be a szépet,
És bódító virágokból köss egy új emléket.
A folyónál, ahol pillangók cikáznak,
Csodáld meg a túlparti tájat, s amint kiválnak
Árnyai a buja növények, képzeld magad madárnak.
Tessék neked, ahogy magasba lendülsz,
Ne kételkedjél, hogy fent vagy, ha repülsz,
Higgy, s az egekig jutsz el, ha nem csak kétkedve ülsz.
Ha álmosan nyújtózik az alkony feléd,
Borzold meg, simogasd meg kócos fejét,
S, érintsd meg a legmagasabb fák tetejét!
2003.
Mindent lehet
