Kontraszt
Fekete-fehér és szín-gazdag, kontrasztos életem
Napsütötte hegycsúcs és árnyas völgy nekem,
A tangó tüze, s a melankolikus érzelem,
A megbúvó harangvirág, s a gyopár a bérceken.
Kívánom a fényességes magaslatot,
De, lent, lent a falu harangja mellett jó nekem,
Akarom, hogy ne egyedül éljem a magasztot,
Akarom, hogy nyisd ki szíved, s adj mindent nekem!
Virtuóz legyél, kit mindenki kíván,
S, lenyűgözöl magad körül minden embert,
Nem, nem bánom, hogy kimondta a szám!
A virágbontó májust hozd, s a havas decembert!
Állandó légy, akár a Nap, s örök,
Mi évmilliárdok óta éltet ad,
S, ha felhők rejtik el az éltető erőt,
Akkor is érzem, hogy itt, s velem marad!
Minden, s, mindenem legyél nekem,
A csendízű nyugalom, s a béke sziget,
Hol futó napom megnyugvást talál.
Változni tudj olvasztó tűzzé,… de maradj is liget!
Hagyd, hogyha kell, álmokat kergessek,
S, ha lecsukom szárnyaim, melletted
Vállad ívén pihegve pihenjek,
S, érezd, hogy szeretlek…nagyon szeretlek!
2012. február 19.
Kontraszt
