Kinek fáj?
Az öreg talán sehol sem lakott,
Kopott kabátját ellepte a folt,
Ha nagy ritkán köszöntek neki,
Úgy tetszett a kezét emeli,
Úgy válaszolt, s csoszogott s tovább,
S, búsan lógott rajta a kabát.
Szakálla megsárgult, ruhája kuszán,
Cérnák bújtak feslett gomblyukán,
Cipőjének talpa már levált,
S, a szürke zokni ki-kikandikált.
Lépés közben biccentett kicsit,
S, fejét leszegte, ha látott valakit.
Egy bolthoz ért, benyitott tétován,
Remegett keze és kicsit sután
Lépett be a nyüzsgő nép közé,
Majd zihálva nézett le, maga elé,
Valaki szólt: „Menjen már tata,
Én dolgozni megyek, de maga csak haza!”
Nem nézett senkire, semmihez sem ért,
Csoszogása lassan célhoz ért,
Tasakot tépett reszkető keze,
S, kicsinyke kenyeret bújtatott bele,
Majd tétován tovább araszolt,
S, egy zacskó tejet is a kosárba pakolt.
Fizetni ment, beállt a sorba,
A kosarak előtte mind telepakolva,
Várták a megkönnyebbülést,
Érezni kezdte a megsemmisülést.
Kihullt kezéből a megvarrt, régi tárca,
S, ő összerogyva zuhant a kosárra.
Majd álmodott… álmodott szépeket,
Hogy testvéreivel futnak be réteket,
S, hogy apjával az erdőn járnak,
S, hogy enni adnak a szamárnak,
Hogy édesanyja csókot ad neki,
Majd huncut kicsi fiát kergeti.
Hogy lovat mos a sekély folyónál,
Hogy a színben két szekér is áll,
Hogy átöleli egy lány derekát,
Hogy izgalommal várja a fiát,
Hogy izzadtan kaszál egy legelőn,
S, hogy lányával táncol az esküvőn.
Hogy ülnek ketten kint a fák között,
S, hogy gólyájuk éppen elköltözött,
Hogy az unokák ma nem jönnek el,
Hogy mostanság a pinty nem énekel,
Hogy templomba hív az öreg harang,
S, hogy Nagyapót kiált egy kicsi hang.
Hogy jácintillat lengi a szobát,
Hogy felesége mormol egy imát,
Majd tarka kendőt igazít fején,
És lépdel felé olyan könnyedén,
Mosolyogva nyújtja a kezét,
És kitárul egy vadvirágos rét…
…
Az öreg talán sehol sem lakott,
Kopott kabátját ellepte a folt,
Ha nagy ritkán köszöntek neki,
Úgy tetszett a kezét emeli,
Úgy válaszolt, s sietett tovább,
Mert várták őt az égi cimborák…
2010. február 11.
Kinek fáj?
