Jégvirágok

Jégvirágok

Megyek, megyek, visz a lábam,
Gondolatom fájón kába,
Nehezült a léptem súlya,
Egyet lépek minden búra.

Haladok, de nem is érzem,
Belső sebeimből vérzem,
Zajos utca, ám nem hallom,
A mindent semminek vallom.

Minden úton, min átmegyek
Újabb örömöt feledek,
Emlékezem minden rosszra,
Kellemetlen és gonoszra.

Ütőérként ver a gondom,
Nem kérditek, nem is mondom,
Semmisítő présben fekszem,
Már semmire nem törekszem.

Gúnyoló fájdalom kéjjel
Mar belülről, feszít széjjel,
Félreverte lelkem hangját,
S, rám kondítja kínharagját.

Tompa testem, tekintetem,
A veszélyt észre sem veszem,
Opál köd borul szememre,
Sötét árny az életemre.

Fagyos szelek értem sírnak,
Tüskés jégvirágok nyílnak,
Ha most halnék, nem is fájna,
Annyi minden veszett kárba…

2003.