Gondolatok

Gondolatok

Nem vagyok boldog és nem vagyok vidám,
Nem tudom miért, talán az én hibám.
Sokan úgy tartják, hogy előttem az élet,
De én nem akarom, hogy gyengeként éljek.

Ősz van, és rozsdásan hullanak a lombok,
Virág szirma hullik, mely még alig bomlott.
Gondok, s gondolatok gyötrik meg a testem,
S, addig tétovázom, míg lassan megöregszem.

Kinézek ablakon, s mindaz, amit látok,
Tőlem is szomorúbb olyan, mint egy átok.
Nemrég még meleg volt, s zöldelltek a rétek,
Most mérges szél süvít, s leesik egy fészek.

Ó, miért ér véget, ami tegnap szép volt,
Miért is lesz mára csupán csak egy színfolt,
Mért nem tehetnék mindig, ahogy érzem,
Kívülről magamat oly kevésnek nézem.

A templom keresztje ablakomig látszik,
Szemerkélő eső cseppjeiben ázik.
Nem kell néki eső, mindhiába mossa,
Hiszen ő szent volt és makulátlan tiszta.

Bár lehetnék én is olyan makulátlan,
Olyan kimagasló, tiszta és hibátlan.
Szertenéznék, s messze látnék a határban,
Halhatatlan lennék ez árnyékvilágban.

Nem, nem is szeretnék halhatatlan lenni,
Hosszú századokkal mindenkit túlélni,
Azt szeretném csupán, hogy földi életemben,
Mit el kell végeznem, beteljesíthessem.

Jó lehessen célom, amit el kell érnem,
És váltsam valóra, ne csak megígérjem,
Azt a létet éljem, mi nékem van írva,
S, ne láthasson senki gyengének, se sírva.

1996.