Uram!

Uram!

 

Uram, ha kitérőt is kell most tennem,

Kérlek, vezess vissza utamra engem,

Uram, ha jelenemet most nem értem,

Tedd, hogy később célodat már megértsem.

Uram, reszketve haladok előre,

Vezess engem nyugtató legelőre.

 

Uram, ha békém aggódás kavarja,

Add meg, kérlek, hogy elmém ne zavarja

Semmilyen gondolat, mi félelmet szül,

S amitől békém szétpattan, úgy feszül.

Uram, én elhiszem, hogy minden léptem

Vigyázzák szemeid, s eltörlik vétkem.

 

Uram, jól tudod, a bűn és az erény,

Ami bennem él, az mind-mind az enyém,

S kisebbíteni nem lehet a rosszat,

Előtted senki nem alakoskodhat,

Uram, amitől én, önmagam lettem,

Szereted, és itt állsz most is mellettem.

 

Uram, tudom, hogy jobbá kélne válnom,

Könyörgöm, segíts utamra találnom,

Mert csak azt az utat akarom járni,

Mit szánsz nekem – és nem el- s félreállni.

A göröngyös úton is végigmenni:

Elfogadó gyermek akarok lenni.

 

Uram, minden időben veled éltem,

Tudtam, hogy létezel, nem csak reméltem,

Uram, én hitem soha el nem hagyom,

Mert érzem a kegyelmed önmagamon,

És habár sokszor téged fejtegetlek,

Egyetlen pillanatban sem feledlek.

 

Uram, én most is alázattal kérem,

Engedd, hogy az országod bennem éljen,

Mert ha veled lehet lelkem világa,

Bárhová is vessél a nagyvilágba,

S bárhol is kell majd helytállnom a bajban,

Napsütésed érzem a zivatarban.

 

Uram, segíts az aggódást levetnem,

Ne engedj útvesztőmben eltévednem,

Mit magamnak emelek balga gonddal,

Korlátaim bontsd le óvó karoddal,

Órám előre jár, a végtelenbe,

Állítsd vissza nekem a szép jelenbe.

 

 

2018. 01. 18.