Pedig boldog vagyok
Nagyon fáj minden… fáradt vagyok.
Orgonaillat száll, édes szagok,
Nem vagyok erős, a kín nálam hál,
Vajon kínoz-e majd a halál?
Áll a lég itt benn, megül a gond,
Lennék már ott kinn, s vagyok bolond,
Várom, hogy érkezz és menjek haza,
El innét! Hasít a csend szava!
Boldog vagyok… de hangzatos!
Szomorún, megtörten áldozatos
Erőt kell mutatnom, s hogy örömködöm…
Keserveimben már-már gyönyörködöm.
Csodajó nekem, csak felejtsem el,
Mi az, mi sorvaszt, s, ott temessem el,
Legbelül, a szikkadt hallgatás falat,
S, nyeljek rá édes illatot rügybontás alatt.
Még hogy rügy, s bontás, s tavasz,
S, új élet, éledés, s áldott malaszt,
Mit lengitek be újhodásotokkal életem,
Mikor nem terem már babér énnekem!
Fásult, kemény barnásszürke szív
Dobog még bennem, de életet nem hív,
Magához, hogy érte verhessen ere,
Kiapad kutam, s nem tölthetem tele.
2003.
Pedig boldog vagyok
