Nyitott ajtó
Színevesztett tájak köszöntnek reám,
Mikor kinézek a vonat ablakán,
És az üde zöld is jócskán megkopott,
Oly kevés van már, mit a nyár itt hagyott.
Felkészültem hát az új évszakra, bár
A levelek avarban, s szikkadt a határ,
De az út, mit most hoz el az új idő,
Járhatónak látszik, és biztat a jövő.
Minden gondolatom már a holnapom,
Elhagyom ezúttal a megszokott tegnapom,
És a nyitott ajtó más életet kínál,
De nincs visszaút, megvár úgyis, aki vár.
Kezeim fohászra hozzád emelem,
Mindenkor voltál, és most is itt vagy velem,
Ami sorsom, azt én bátran vállalom,
Ha érzem kezed a néha fáradt vállamon.
Nyiss utat nekem a friss ösvényeken,
Ne hagyd, hogy kicsit is megcsüggedjen a fejem,
Hitembe kérem, hogy táplálj szüntelen,
Kitartás övezzen, és erőd legyen velem.
Hogyha felvirrad rám a nap, s elindulok,
Változik a szél, de én mégsem fordulok,
Kitartással állok, ahol helyt adnak nekem,
Mert Te mindig, örökké itt vagy velem.
2017. 11. 12.
Nyitott ajtó
