Nyárbúcsú
Már vége a nyárnak… egy két csepp a langyból még illik s belefér,
Bár erőst igyekszik a Nap még, de ereje fogyó és csekély,
A fürdőzők mostanra mintha elpilledtek volna, még kihasználják a nyárnapokat,
De lassul a kedv, eltűnt az elán, kicsit úsznak, s inkább a pokrócokon nyújtóznak nagyokat.
Kezdődik az ősz, az új tanév, a betakarítás ideje jő,
S gondolkodunk, vajh mit tart még az év, lesz-e még szép, önfeledt idő,
Mintha a hangyák is spórolnának apró útjaikkal, közelebb a tél,
S utolsókat rázzák ez évi lombjukon a fák, ez a finom szellő esztendőben mindent utoljára ér.
Szép susogva reszketik el nyári táncuk végét az apró levelek,
Nemigen lesznek, tán jövőre csak, nyugodt bárányfelhők s pihentető melegek,
Az iskola indul nemsoká, s a lurkók már készülődnek járni,
Üres marad a strand, a nyaralóhelyek, igyekszik régi-új helyét mindenki megtalálni.
Az albumok megőrzik a nyár melegét s az örömök émelyítőn édes ízeit,
S ahogy ez évszakot, az évet is úgy tudjuk magunk mögött, mint megkopott emlékeink
Fáradt, fakult fényképét… akár a szabadság útjainak távolba vesző puha íveit,
Mit elhagy életünk szekere, de örökre magunkba zárjuk élénk színeit.
2014. augusztus 22.