Másként látok
/Az építő erő/Hogy Isten ránk a legszebbet, szeretetet hagyottAz emberre fogyhatatlan kegyelem származottA harcoknak utána, a szabadságnak mámaÚjra szétterjed az életteli szárnya.Az évek haladó könnyűivel s terhévelAmit kaptam, abból semmi sem vész el,És én, ki Istennel éltem szellemben s lélekbenCsak most érzem magam erővel vértezetten.Mert hiába a kőhalmok dús tengere,A kegyelem engem elesni nem engede,S ború többé nem bántja kedvemet,Mert szépnek látom a setét felleget.S nem, mert olyan tökéletes minden,Mint ami vidítja, repíti kedvem, de higgyem,Hogy hitemtől én mindezt megérdemlem,Nem bánthat senki sem e földön, itt lenn.A ködös idő és a zivatarok rajaAz életnek a része, ám épp csak egy sóhajaA napnak; a gondokat megoldom, tudom,Bút nem dédelgetek, bosszút nem szomjazom.Mert tudatosan magaslatba szállvaÚgy nézek már a mindennapi tájra,Mint ami színtelt szivárványt idéz,S amit felettem ölel át a teremtő kéz.Mi világokat alkot és ád igazságotAz élet szerelmét, békét, boldogságot,Osztott mindenkinek az építő erőből,Vihar sem szakít le az alkotó tőről!2014. január 9.