Kitartó tél
Délcegen uralkodik a télidő,
A nap sütni ma nem is jő elő,
Kövérre puffadt hófelhő darab
Vonszolja magával a latyakos havat.
A tegnap felolvadt aszfalti tócsák
Mára újrafagytak, hogy végleg kioltsák
A tavaszváró varázsos reményt,
S, kergessék el messze a meleg, déli fényt.
Nem adja meg magát a tél,
Pedig már éppen csak, hogy él,
Az idő nem neki hoz javat,
De ő mereven kapaszkodik, s marad.
Bolondul kitart, az élete a tét,
De jól érzi, hogy nincs több ereje még,
Maradni, s tán holnap ér véget épp az élete,
Ki tudja, de olvadás lesz kínos végzete.
2004. február 12.
Kitartó tél
