Kiszakítottam

Kiszakítottam

Kitéptem magamból az indát,
Hogy fusson máshol ő inkább,
Ne legyen egy többé velem,
Ne karoljon át törzsemen,
Elhajítottam messze-messze,
Hogy nálam senki ne keresse,
S, ha vesszeje újra földbe tud érni,
Zöldjében más is tudjon remélni,
A hitvány szakítást fedje be a dér
És engem járjon át a déli szél.

Keserű, csak ez jut eszembe,
Szorítás torkomban, s kezembe,
Szétrobbant a feszítő erő,
A békémet szétzúzni készülő,
Összeprésel a szabadság terhe,
Bár inkább rabigát cipelne,
Mi édes, s keserű, mint mondtam,
De most magamtól messze dobtam,
Az életembe tettem rendet,
S, hallgatom az énakartam-csendet.

Édes illatú, mézízű mező,
Most én maradtam árva, s csüggedő,
Pedig, mint fények az égi kerteken
Oly ünnepien lobogtál velem,
S, lankadni nem akarón világló
Lényed sütötte be a világkilátót.
Csapódnak a szavak fejemben,
Kusza dallam muzsikál bennem,
Fekete börtönömmé lettél
Mert örökre magadba temettél.

2013. április 11.