Ki vagy Te?

Ki vagy Te?

Ki vagy Te mondd, ki e végtelen világ felett
Mindeneken át uralkodsz, mint summás emlékezet,
Ki mindent tud, mindent nyílt szemmel követ,
S, megmondja, ki mit megtehet, s, mit tenni bűn és nem lehet?

Ki vagy Te, Égi Hatalom, kit Úrnak neveznek,
S, ki láthatatlan vagy a földi szemeknek,
De, szívünk rejtett titkait úgy látod áttetszően át,
Mint tudod parancsid, s nekünk szánt Bibliád.

S, ki ösvényedről letérni készül, úgy ismered,
Mint kövek a vizet, s tulajdon tenyered,
S, szólhatnál bár, de nem teszed, hogy fékezd,
Mert minket általad adott szabad akarat vértez.

Kedvünk szerint tesszük a mindennapi dolgunk,
S, ha mégsem, hát mindenre morgunk,
Miben semmi kedvtelésünk nincsen,
S, bajban azt kérdjük: Hol van most az Isten?

Ki vagy Te, ki látod csírázni a bűnt alant,
A lélek mélyén, mi szégyenben, feketén fogant,
S, mit titkolunk szemlesütve önmagunk előtt,
A lap alján is jól látsz minden részletet és kisbetűt.

Szívünk rejtett bűnmagjai felé
Szép takarót húzunk, s úgy tartjuk magunk elé
Álcánk, hogy mi is elhisszük, tiszták vagyunk,
De fekélyes lelkünk és kusza agyunk.

Mit magunk sem tudtunk önmagunkról,
Hogy megtenni fogjuk, mert nem nekünk szól
Az intő prédikáció a fehér fal mögött,
Honnan tudod, hogy erkölcsünk csorba és törött?

Mi végre az élet itt és most, ha nem azért,
Hogy ne csak a virágért, hanem a gazért
Is lenyúljunk, ha kedvünk telik benne,
Hisz senki sem olvas erénybe, s vétkekbe...

…De, egyetlen lépés is általad tudott,
Egyetlen szó, kimondatlanul hallott,
Nagybetűkkel írott az a kósza gondolat,
Mi meg sem született a fejben, s nap alatt.

Hol vagy, ki minden vagy nekünk,
S, ki úgy követed mindennapi életünk,
Mint csillagok fénye követi a földet, ha a sötét
Ijesztő árnyakban terpeszkedik szét.

Sosem felelsz, nem jelensz meg nekem,
Mindig velem vagy, de nem úton, réteken,
Hanem mindenhol élsz… és világokat vezetsz…
…A szívben, a lélekben…Te csak Isten lehetsz!

2012. március 27.