Isten boldogság temploma
Istenem, köszönni csakis Neked tudom,
Hogy ami a legszebb Tőled van, s úgy kapom,
Mint személyes kincset, mit senkinek nem adtál,
Pedig mindnyájunknak adsz, adni fogsz és adtál.
De ez elrejtettet csak nekem mutattad,
S mert csak hozzám illik, nekem tartogattad.
Hát, ily ajándék hogy illethet engem?
Balga kérdés feléd, hogy ezt hogy érdemlem?
Mit tettem le Uram a szent lábaidhoz,
Amiért ily hittel kötsz végleg magadhoz?
Mindig Tiéd voltam, s megmaradok Neked,
Szeretetből küldted a legszebb történetet?
Édes álomremény? Valósághű álom?
Romantikus regény? Egy elvarázsolt várrom,
Mi magától épül fel, vagy csak annak látszik?
Minden kődarabja nagy szerepet játszik.
Az Úr dicsősége égbe törekedve
Simítja tégláit emberi szívekbe?
S ahogy ez a kastély magasra törekszik,
Szemlátomást fénylik, csillog és növekszik,
Elkápráztat mindent önmaga körül,
Csak te érted lelkem, hogy virul, hogy örül,
Érzem minden percben, hogy mily nagy e csoda,
Nem kastély ez csupán, a boldogság temploma.
2015. február 01.