Időbuborék

Időbuborék

Az időbuborék elpattan, s csak emlék,
Semmiképp nem bírhatod vastag falát,
Aminek kell, hát az eljövend még,
De a mért percet nem nyújthatod tovább.

Visszamenni csak elmédben mehetsz,
Isteni adoma az édes álmodozás,
Hol lejátszhatod újra, mit már nem tehetsz,
És megengedett a színes kalandozás.

Van annyi emlék, hogy az már csoda,
Hogy raktároz mindent a kis keret,
S, hogyan fér el tudás, s, gondolat oda,
Ahonnan indul, mi még minden lehet.

Nem tudom, hol van, de szép helyen lehet
A legszebb emlékek varázstábora,
Tán, hol az erő legnemesebbje ered,
Ott táplál forrást ízes óbora.

Mert merítni az erőt csak ott tudod,
Hol szerető szívek vannak veled,
S, az ünnepekké vált hétköznapok
A legszebb kincseket kínálják neked.

Az önzetlenség, az alázat, a hit, a szeretet,
A megbocsátás, a barátság, a bizalom,
Az őszinte ajándékozás, kérdésre egyenes felelet,
Ezeket tanultam tőle, s ezek kísérnek utamon.

A gyermekkorom szépült meg vele,
A csapódások után, lett egy gyermekkorom,
És annyi szép emléket csomagolt bele,
Hogy én is továbbadhatom majd egykoron.

Nem tudtam, hogy majd bennem él tovább,
S, egy rész belőle lelkembe szakad,
S, hogy viszem magammal a sok csodát,
Mit rám hagyott, míg mellettem haladt.

Istenem, köszönöm, amit akkor nem tudtam,
Mellém adtál egy olyan Nagyapát,
Kinek, kezét kicsiny gyermekként nem fogtam,
De vele éreztem, mi az, hogy család.

Az időbuborék elpattant, s csak emlék,
Semmiképp nem bírhatom vastag falát,
Aminek kell, hát az eljövend még,
De a mért percet nem nyújthattam tovább.

2003.