Ha

Ha

Hogy mi lesz, ha majd nem leszel?
Számomra csak, vagy a világnak nem létezel?
Ahogy a kör örök és bonthatatlan,
Szerelmem úgy fon körbe olthatatlan
Tűzzel, s ég, mint a parázs a kő alatt,
Minden megszűnik, elbomlik, de szívem hű marad.

Nem látlak, nem érezhetlek már többé soha?
Nem baj, befogad minket az egek sátora,
Hol nincs más, csak száguldó gondolat,
Nem pattan szét a kapocs, nincs lankadat,
Csak én leszek lelkeddel, s nem látott arcodat
Idézem szép reménnyel, s ködkezem közben simogat.

Megszűnik a múlt, s jelen-jövendőm űrt jelent?
Nem bánom, mert megleszel nekem,
Mint tudatomba olvadt drágakődarab,
Sirámos keservek széttépett romjai alatt
És szép emlékek dőltbetűs szövegén,
Hol nem állhat más: örökre csak Te meg Én.

Most annyi gond, hétköznapiság, lényeg,
S, lényegtelenség monoton várakozásában élsz, élek,
S, ünnepet csak az jelent, ha rám figyelsz,
S, erős szorítással magadhoz ölelsz,
Mert érintésed birtoklás nekem, s ha nem szólsz,
A csendet őrizem neked, míg szemeddel válaszolsz.

Suttogva is értem szavad, s minden mondatod,
Egy néma kéznyújtásoddal is mondhatod,
Hogy szeretsz, mert érezem, őszinteséged benne,
Nem lennénk egyek, ha ez másként lenne,
Életindánk úgy fonódik össze, mint gyökér,
Mi nem bánja, ha gyenge lombját rázza is a szél.

Nem véletlen csupán, hogy vagy nekem,
Mint éltető levegőm, vizem, s kenyerem,
Ki nélkül létezni már nem tudok többé,
Mert sorsunk egybeforrt, s, ez így marad örökké.
Ha feledés örök homálya fedi be nevünket,
Akkor sem zúzza szét semmi kötésünket!

Hát, így nem bánom én, ha együtt bármi ér,
Mert ha velem, s bennem élsz, lényem úgy remél,
Mint hű hitves szíve hosszú várakozáskor,
Hol temérdek hátrányból is erőt kovácsol
Erős hite, mivel sziklaként tart ki viharokon át,
Mert megkapta, megélte, s érzi a csodát.

2012. március 23.