Ha kérdenéd

Ha kérdenéd

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint cet az óceánt,

Mi élelem s élőhely is egyben,

A létezés, mit Isten neki szánt.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint szárnyát a sirály,

Cikázik halért, szél szárnyán lebeghet,

Magasról pásztáz, mint király.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint lombfa a napot,

Árnyékot ád, nyugalmát megszeretted,

De koronát egy csillagtól kapott.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint vadvirág a szárt,

Mi megtart, táplál és felemel,

S szépségbe öltözteti a határt.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint lábait az őz,

Ha jőnek üldözők, fej-szegve elmehetnek,

Vesztessé lesznek, s ő fölényesen győz.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint gyöngykagyló a héjt,

Mi magába zárja selymét, s felszíneknek

Rejti kincsét, őrzi a gyöngyöt és a mélyt.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint a szívet a test,

Mi szorgalommal pumpál szüntelen,

Egyetlen percet kihagyni sem rest.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint élőlény a fényt,

Nélküle örökös sötétség borítna,

És többé nem lenne remény.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, hogy mindenem Te vagy,

Dimenziókon át is megkereslek,

Kérlek, sose menj el, örökre maradj!

 

 

2016. szeptember 23.