Ha elhívnak…
… zsályamezők mellett szeretnék nyugodni,
S, csak a természettel egyedül maradni,
Öreg, lombos tölgyfa adja nékem árnyát,
S, sírhantom mindennap szarvascsordák járják.
Együvé válhassak a befogadó földdel
És a gyökerével átölelő tölggyel!
Madarak éneke legyen minden zeném,
Én a természeté, s ő legyen az enyém.
Susogó levelek nyárzöld erdejében,
Ahol a gyenge ág meghajol a szélben,
És az avarnak kesernyés csókot ad,
Ott pihenjek én… az öreg tölgy alatt.
Keresztem ne legyen, ne jelöljön semmi,
A keresztnek énbennem, lényemben kell lenni,
Hogyha néhanapján kirándulók jönnek,
Ne tudják hol vagyok…nem kellenek könnyek.
Akácerdők, s bodzák szórják illatukat,
S, száz vadrózsabokor ontson virágokat,
Jeges vizű patak csobogjon mellettem…
Mert én életembe ezeket szerettem.
2003.
Ha elhívnak…
