Ha a föld kifordul is

Ha a föld kifordul is

Ha az ég, föld lesz, és bolygónk nem forog,
S, a hegyek lába mélyről megmozog,
Ha a kráterek kénkövet bugyognak,
S, a föld, a vén föld felmorog.

Ha dermedt fagy ül meg testemen,
És kezem vörös lesz, mint a tűz,
Mély titkom szép szerelmesem
A csend pecsétjén hozzád fűz.

Ha Isten lesújt és fáj nagyon,
S, ha bűnömül veszi az érzést,
A lelkem meghasad, de hagyom,
Nem teszem fel Neki a kérdést.

Angyali kórusok mennyei zenéje
Ennél tisztább nem lehet,
Mit belé oltott sorsomba Isten,
S, én boldogságban szenvedek.

Bűnt nem hordok, nem érezem,
Bár bűnöm lehet, mi áldásom egészen,
Nem kérdezek, és nem kétkedek,
Sziklaként állok itt, merészen.

Zsoltárok betűje, a magasság, s a mélység,
Szimfónia hangja, szín, mi nem létezett,
Hó a hegyeken, a tengerekben kékség,
Havasok gyopárja, mi állja a szelet.

A semmi és a minden, itt a kezemben
Az egy és az egység most ugyanaz,
Mi jön még, nem akarom tudni,
Mert tudom, hogy az érzés örökösen az.

Beolvadt ezüstje a mindennapokba,
Velem van kínja, magasztja, csodája,
Oly virág, mely sűrű erdő mélyén,
Csak, és csakis egyszer szökken szárba.

Letéphetik, eltiporhatják ezerszer,
De, fonott gyökere oly mélyen ágyazik,
Lenyúlva az idők örökébe,
Hogy éltét földön túli erők vértezik.

Ha lennék kies pusztában zarándok,
Ha kínokat élnék át minden napon,
Ha, bűnt gyalázna életemre átok,
Az érzés nem hagy el, és én el nem hagyom!

Ha csillagok tűnnek el, s a föld zord lesz és fagyos,
És sírom százszor is meglelem,
De, mindenkor Tiéd mi én voltam, s vagyok,
Mert, nem e világi, mi összetart velem.

2011. november 29.