Fájdalom
Alkonyodik, kicsorgó könnyeid egyre gyűlnek,
Kiért sírsz, drága lélek, fájdalmaid mért nem szűnnek?
Feldobog a szenvedés, szikkadt szíved küzd veled,
Háborút viselsz önmagaddal, tedd inkább le a fegyvered!
Istent nem kutattad fel, bár örökké csak kerestél,
Pedig mindig felemelte fejed, ha balgatagul elestél.
Ti újat rejtő hajnalok, borút többé ne hozzatok,
S, a nyughatatlan lelkekre cifra, zöld indát bontsatok.
Ne hajtson ki a fájdalom a teljes lelki nyugvásból,
Add Uram, hogy legyen elég a bánatból, s a sírásból.
2004. február 16.
Fájdalom
