Engedd el a zajt

Engedd el a zajt

 

Állj meg a forgásban, a saját világodban,

Állj meg mind gyakrabban és teszed egyre jobban,

A lélegzeted figyeld, hagyd a külmorajt,

Hallod mi történik, ám engedd el a zajt.

 

Érezd a testednek hős munkálkodását,

Az erekben lüktető vér áramolását,

A tüdő levegőjét, a szív hű dobogását,

A benned élő Isten csodás vallomását.

 

Szerepét tölti be minden apró sejted,

Összehangoltságuk talán nem is sejted,

Neked dolgod csupán, hogy tedd le a terhet,

Mi a lelked nyomja, s mit tested is felvett.

 

A súly összeprésel, a méreg szétfeszít,

A bántás porig sújt le, s energiát veszít

Kit feszes görcsben tart düh s ágyazva ottmarad,

Mert fojtogat a gyom, míg burjánzik a mag.

 

Tedd le hát a mázsát, oldozd fel magad,

Ne büntesd a lelket, a test munkája nagy,

S míg álnok ámítással áltatod az elmét,

Zsigerben a méreg véghezviszi tervét.

 

Addig marad ott, míg el nem engeded,

Irányítsd tudatod és békéd megleled,

Nem dédelgetsz revansot, ha viharok rántanak,

A szirti fák hajolnak s nem vesztnek ágakat.

 

Ha gyilkos méregcseppek fröccsennek reád,

Fáj, ki szórja őket, és rágalom mind a vád,

Felszínesen hallod, de nem érnek célt nyilak,

Csak zaj a fenyegetés s a gyűlölet szülte szavak.

 

Merülj el önmagadban, légy hálás mindenért,

Igen, biz még azért is, ha támadás orvul ért,

Vonj tanulságot s tudd, ahogy múlnak a napok,

A bölcsenlátással együtt a választ is megkapod.

 

Állj meg a forgásban, a saját világodban,

Állj meg mind gyakrabban és teszed egyre jobban,

A lélegzeted figyeld, hagyd a külmorajt,

Hallod mi történik, ám engedd el a zajt…

…engedd el a zajt…

…engedd el a zajt…

…engedd el a zajt…

 

 

2014. október 1.