Egy cseppnyi bíborszín virág
Egy cseppnyi bíborszín virág az őszben
Még élni bátorul jött boldogan,
Tengernyi örömöm nekem a szívben,
Hogy vagy és vagytok, nem vagyok magam.
Két élet egymáshoz simultan él benn,
Áttetsző, tökéletes gömbben fény,
Sok élet egymás mögött él a télben,
De nekünk itt a bizalom, a remény.
Három a mesebeli szép szám, gyermek,
Kit őriz lelkem óvó melegen,
Hármas, nagy fonattal úgy átölelnek,
Hogy bú ne essék soha fejemen.
Annyi keserv s megannyi bánat bújik
Az arcok mögé rejtőzve, belül,
Megannyi örömség, csordulton túlig
Is kísérve, egyensúlyt téve ül.
Honol a béke benn, az elfogadás
Hófehér nyugalma ott pihen ma
A tekintetek szép meleg sugarán,
Mint békeidők gyöngy-kék madara.
Az ívelő vadludak magassága,
Hol most honol nyugalmam, Én Enyém,
Akár a hegyek, völgyeknek világa
Fentről, több ez, mint örökzöld remény.
Mi kell még nekem, hisz dús szárnyaimhoz
Fenntartó szellőt, ringatót Te adsz.
Mily más csoda jöhet még vágyaimhoz?!
Hogy tavasz-, nyár-, ősz-, télidőn maradsz!
Tengernyi bíborszín virág az őszben,
Itt élni bátorul nyílt boldogan,
Sok cseppnyi örömöt hoz minden szívben…
…Mert nem történik semmi céltalan!
2016. november 2.