Dicsőség
Dicsőség neked, Isten a mennyben!
Fényességed tükröződik ott fenn,
A kozmoszban és itt a földön, lenn,
Alkotásban s teremtményeidben!
Téged dicsérnek építészcsodák,
Várak, kastélyok és a paloták,
Templomok, kápolnák és a dómok,
Imaházak és a kolostorok.
Bazilikák és katedrálisok,
Benned hívők, akiknek száma sok,
Az ember, aki szeretet hona,
S áldó szentlélek élő temploma.
Mert mindenhol csak Téged keresnek,
Balzsamát kérik a kegyelmednek,
Jeledre, intésedre figyelnek,
Elhívottak igéddel terelnek.
Alfa és omega, volt, van, lesz Ő,
Kezdet és a vég, múlt, jelen, jövő.
Hozzád szól a fohászunk, a zsoltár,
Érted élünk, s élhetett, ki volt már.
Ha baj aggaszt, imát hozzád mondunk,
Szorultságban hozzád visszük gondunk.
Neked építünk, emelünk házat,
Jólétben neked fordítunk hátat.
De ott vagy Te minden ünnepünkben,
Ott vagy jótettekben és szívünkben,
Ott vagy a mánkban, a holnapunkban,
Ott vagy éjszakánkban s nappalunkban.
Fogod kezünk, hogyha téged hívunk,
Jobbod nyújtod, hogyha benned bízunk,
Ki elesik, kapaszkodó annak,
Hogy létezel… Olyan sokan vannak…
Mit számít, hogy éppen hol születtünk,
Fontos csupán az, hogy úgy kövessünk,
Ahogyan Te tőlünk várod, kéred:
Hitben, hisz értünk adtad véred.
Nem büntetsz, nem vádolsz, ismersz minket,
Tudod Te minden csúf bűneinket,
Mégsem ostoroz hatalmas erőd,
Érezzük, s érezte ősi előd.
Mindegy, hogy Téged mily néven hívunk,
Mindegy, hogy hol fed el majd a sírunk,
Mindegy, hogy az imánk mily nyelven szól,
Szavad a történésben válaszol.
Mert egy az Isten, egy vagy, mi Urunk,
Sok népből mind eléd járulunk,
Ha a földi létünk véglezárul,
S ott majd fényajtód elénk kitárul.
Dicsőség neked, Isten a mennyben!
Fényességed tükröződik ott fenn,
A kozmoszban és itt a földön, lenn,
Alkotásban s teremtményeidben!
2017. 10. 20.