Csodálatos élet
Amikor veled vagyok, csodálatos élet!
Úgy érzem, hogy csakis akkor élek.
Az vagy nekem, mi virágnak a fények,
Amint elmész, erőtlenebbül élek.
Néha úgy érzem, hogy madár vagyok,
S, szárnyaim te vagy, mely díszpompában ragyog,
De mikor itt-ott elválik a közös út,
Akár a madárnak szárny nélkül, nincsen kiút.
Az vagy nekem, mint nektár a méhnek.
Bolyongok erdőkön, mezőkön, amíg el nem érlek.
S, mint virág fordul a fénynek,
S, mint méh bódul egy virágos mezőnek,
Madárszárnyakon, lélekszakadva repülök feléd,
S örökké csak válladon pihenve,
Veled együtt sírva és nevetve,
Egész életemre csak téged szeretve,
Veled maradok én.
2000.
Csodálatos élet
