Boldogság a festmény címe
Kiültem a teraszunkra,
S a pacsirtát hallgatom,
Hogy létem így értékeljem
Ez a legszebb alkalom.
Az esti hangok megnyugtatnak,
Csendesült a napi zaj,
Ma is mindent megoldottam,
Gond belőlem nem sóhajt.
Leng a szellő, megsimogat,
S én magamba engedem,
Éjpillangó kering körbe,
Fodrozását követem.
Aprót rezdülnek az ágak,
Fenyő karja integet,
Köszönet megint egy mának,
Hogy Istenem itt lehet.
Bimbót bont bennem a béke,
A lelkemben mély-belül,
Nincs is gond, mit tennék félre
Megoldatlan, egyedül.
Mert itt vagy Te, lelkem kincse,
Kivel önmagam vagyok,
Lehull kötöttség bilincse,
Örök szabad maradok.
Béklyó nem köt görcsbe engem,
Azt teszem, mit tenni kell,
Mégsem érzem, hogy leverne
Lábamról a sok teher.
Nem cipelem, könnyen hordom,
Sőt, már büszkén viselem,
Kötött szárnyamat kioldom,
Önmagam jól ismerem.
Száll a szellő, szállok én is,
Könnyedén, mint álmaim,
Nem kísértnek szorongásim,
Átléptem rém árnyain.
Belső csendem külső csenddel
Langyos-simán elvegyül,
Semmi a szellemi renddel
Ellenem már nem szegül.
Szép életet adott Isten,
Szép életem van Veled,
Boldogság a festmény címe,
S ősbékesség a keret.
Fátyolszárnyú apró lepke
Papíromra érkezett…
…Ez legyen végszóm ma este,
Békémre pont s ékezet!
2015. április 18.