Beszélő anyaföld
Ti hegyi füvek s illatos virágok,
Kik vagytok Ti, varázsos leányok,
Kik őrizik a tájat, mi szülőhaza
Nektek, s nekünk az anyaföld szaga,
Szent bölcsőnk, mi szellővel ringatott,
S, az idő jót és rosszat hozhatott,
Mi akkor is, most is, mindig szeretjük.
Ti patakok, kik hetykén csordogáltok,
S, ha szikla áll elétek nem hátráltok,
Csak szaladtok, viszitek a hírt,
Mit szép hazánk vízcseppekbe sírt,
S, az aljban, ahol a falu fekszik
Minden jó szív átmelegszik,
Ha rátok tekint, ti éltet adó erő,
Áttetsző harmat, mi csobogva tör elő.
Ti szirtek, ott magasan, ahol álltok,
Oly délceg büszkeséggel vártok
Minden felmerészkedő kíváncsit,
Az erőst, a gyengét, az épet, s aki sántít
Azt is éppúgy fogadjátok ajándékkal,
Jutalmazzátok a sziklahasadékkal,
Az enciánnal, a csipkefelhőkkel, a gyopárral,
A fenyőzöldbe burkolt erdélyi tájjal.
Ti kék pillangók, s ezüst szitakötők,
Merre szálltok itt fenn, ti magasba törők,
Szivárvány pompában arra születtetek
Hogy gyönyörködhessék a vándor bennetek,
Visztek üzenetet ti is a világnak,
Kelyhébe súgjátok a mezei virágnak,
Hogy a Kárpátok közt a természet beszél,
Erdély kincset őriz, s szép jövőt remél.
2013. július 20.