Az elveszett baba

Az elveszett baba

Az elveszett baba

Kicsi leány sír, mert elveszett babája,
És a babán volt a legszebb új ruhája,
Az aranyhajú babát éppen akkor kapta,
Mikor öt éves lett, s volt a szülinapja.

Régóhajtott vágya teljesült be ezzel,
Sokszor kérte anyát összetett kezekkel:
Születésnapomra én mást nem is kérek,
Csak ezt a szép babát, mit mutatnak a képek.

Merthogy a kisleány minden nap megnézte,
A baba szépsége rögtön megigézte,
Amint egy újságban szép arcát meglátta
Kicsi szíve vágya mindig csak őt várta.

Azótától fogva mindig együtt járnak,
Mindenhová viszi, a többi játék várhat.
Öltözteti szépen, mert van sok ruhája,
Kiviszi a kertbe, fésüli, babrálja.

Eteti, öleli, puszilgatja haját,
Beszél hozzá, sokszor nem is hallja anyát.
Anya nem haragszik, újra megszólítja,
S, ölelő karjával magához szorítja.

De a baba nincs meg. Hol lehet, hol lehet,
Pirosra sírta már az égszín két szép szemet,
A piros ruhácskát adtam a babára -,
Mondogatja halkan, s legörbül a szája.

Keresi a babát, benéz mindenhová,
Sarok szegletibe, székek, ágyak alá,
Szekrénykéjét nyitja, de ott csak a ruhák
Állnak szépen sorba, s a cipős skatulyák.

Karosszékek mögött, éjjeli szekrényén,
Íróasztal alatt, régi láda mélyén,
Fürdőkádba nézi, a szennyes kosárba,
De csak nincs sehol sem szépséges babája,

Kimegy a konyhába, edények közt kutat,
Kamrát is vizsgálja, de babát az sem mutat,
Kérdi anyukáját, nem látta kedvencét,
Nem láttam kislányom. – s, rendezi kredencét.

Nincs a baba sehol, leszalad a kertbe,
S, apró bánatában leborul egy helyre,
Keservesen zokog, arcát könny áztatja,
Amikor eldönti: többé nem kutatja.

Nincs meg, hát elhagyott - gondolja magában,
Könnye is elapadt nagy szomorúságában,
Fejét megemeli, s a szomszéd bokorban
Meglátja babáját, ahogy szépen, sorban

Egymás mellett ülnek a babák és a macik,
Kutyusok, bohócok, cicák és a csacsik,
Szalad apró lába, megfogja babáját,
Összepuszilgatja arcát, szemét, száját.

Majd eltartja messze, ránéz haragosan
Nem hallottad baba, kiabáltam hangosan,
Kerestelek sokat, és sírtam is érted,
Ugye nem mész el többé, ugye megígéred?

2010. február 24.