A legszebb reggel
Aranyeste után álomlepel takar,
S, mi úgy süppedünk belé, mint tavalyi avar,
De pirkadatkor pattan az álom pillája,
És a hegy világa szépségét kínálja.
Kékes fátyolfelleg ér a hegytetőre,
S, szétnyitja önmagát már jó előre,
Hogy mire eléri a csúcsot, nyomban
A nap öt sugarat vessen le onnan.
A fénynyalábok pásztázzák a völgyet,
S, keblükre ölelnek mohát, fenyőt és tölgyet,
A nevető nap fényében fürdeti a tájat,
Itt minden élet megnyugvást találhat.
Amerre csak nézek, minden csodát hordoz,
Nehéz béklyóimból a zöld csend feloldoz,
Lényed békessége cirógatja lelkem,
Az édenben vagyok, s meg sem érdemeltem.
Ahogy ráborul egy faág a sebes patakra,
Ahogy a verőfény ráömlik a sima falakra,
S, ahogy a teád öntöd elmélázó szemmel,
Döbbenek rá, ez a legszebb reggel!
2003.
A legszebb reggel
